Amikor a Good Wife (igen, az a sorozat, ami magyarul A férjem védelmében néven megy, de eltekintenék ettől az idiótaságtól a továbbiakban) harmadik évadjának végén Kalinda beült a lakásában egy fotelbe szemben az ajtóval, kezében egy pisztollyal, és várta, hogy benyisson, aki kopogtat, teljesen biztos voltam benne, hogy a sorozat legizgalmasabb évadja fog majd következni, ha végre újraindul a nyári szünet után.
Nem mintha addig ne tartottam volna izgalmasnak a sorozatot, mert de, a Good Wife a remek karakterek és az okosan építkező történet miatt a kedvenc sorozatom. Volt, a kedvenc sorozatom volt egészen addig (amíg el nem kezdtem nézni a Homelandet), amíg ki nem nyílt az az ajtó, és el nem kezdődött a negyedik évad, amiből azóta már lement nyolc rész, amiket én teljesen értetlenül nézek, mert csak arra tudok gondolni, hogy a sorozatíróknak kioperálták az agyát, ugyanis csakis ezzel magyarázható, hogy elronttak mindent, ami miatt eddig a sorozat jó volt és működött.
Az egyik legnagyobb veszteség (hogy opponáljam a korábbi bejegyzésünket) Kalinda, aki nemcsak ennek a sorozatnak az egyik legjobb karaktere, hanem a Homeland Carrieje mellett kb. az egyetlen valamirevaló, elviselhető női karakter a sorozatuniverzum általam ismert (oké, elég szűk) részében. Okos, erőszakos, titokztatos, független és iszonyú szexi, aki nemcsak az ügyeket oldotta meg, hanem simán letolta a képernyőről a páfrányszerű főszereplőt. Aztán benyitott a férje, és huss, mindez egyik pillanatról a másikra eltűnt. A magánéletének titkai egy csapásra egy teljesen érthetetlen és érdektelen sztoriba fordultak át: van egy ronda és bunkó férje, akitől a forgatókönyvírók szerint félni kellene, de hogy miért, az nem derült ki eddig, mert csak egy csenevész retardált áll előttünk, aki néha szigorúan összehúzza a szemöldökét, és furcsán beszél, tényleg elég kemény. Azt még vágom, hogy ő miért kepeszt Kalinda után, de hogy a csaj miért nem hajtja el, arról eddig semmi információt nem kaptunk, azon kívül, hogy valami pénzzel tartozik neki. Kalinda most már csak emiatt a nyomorult miatt kerül be a sorozatba, ebben a szálban meg semmi nem történik azon kívül, hogy a bunkó bunkóskodik, nagy kaland. Ráadásul mintha Kalindának a feje is felpüffedt volna egy kicsit, nem?
A kedvenc csajomon kívül kicsinálták Carryt is, aki meg a kedvenc pasim volt, nem teljesen függetlenül attól, hogy Matt Czurchynak olyan hangja van, hogy engem önmagában az is elszórakoztatna, ha csak ő beszélne 45 percen keresztül. A törtető, de alapvetően jólelkű kis tejfeles szájú eddig rendesen kavarta a sztorit, meg epekedett Kalindáért, most meg berakták a sarokba, és gyakorlatilag semmi nem történik vele. Kis remény, hogy talán rájöttek, nem kellene kinyírni teljesen, ezért kezdi most el tolnie Diane.
A sorozatban mindig is a főszereplőt bírtam a legkevésbé, kevés érdektelenebb dolgot tudok elképzelni annál, mint hogy valaki olyan jó, hogy a család szentsége még az önbecsülésénél is fontosabb neki. De eddig legalább minden évadra jutott neki valami vergődnivaló: jajj, elhagyjam-e a férjemet, jajj, összejöjjek-e a fönökömmel, jajj, vissza kellene szerezni a férjemet. Az egyetlen izgalmas dolog a szerelem, vagy mi volt közte és Will között, ami erre az évadra úgy eltűnt, mintha sose lett volna. Alicia most csak dolgozik a négy évadó óta változatlan sminkjében, és gyakran változó szürke kiskosztümjeiben, csuda izgalmas. Legalább az a vicces buzi testvére meglátogathatná néha.
Dögunalmas az idei évad céges kerettörténete, a csődeljárás is, mert bár cuki a szemüveges könyvelő, az a legnagyobb esemény, hogy kirúgnak egy csomó embert, akiket sose láttunk, Diane meg drámai hangon azt mondja Willnek, hogy “vissza fogjuk szerezni a 27. emeletet”, hűha, biztos bekapcsolom jövő héten is a tévét, mert mindenképpen tudni akarom, hogy sikerül-e.
Ezen kívül ott van még Alicia férjének kampánya, ami semmiben sem más, mint az eddigiek, csak most egy másik posztért indul, amit nyilván a végén meg fog szerezni - ha meg nem, akkor aztán mi is lesz? Mindenesetre az Eli Goldot játszó Alan Cumming így minden részben bemutathatja azt a “mindjárt megőrülök, de sok gondom van” arcot, amit hetven epizód óta minden részben legalább kétszer megcsinál.
Szóval kérem vissza Carryt és Kalindát, meg azokat az írókat, akik tudták, hogyan kell egy ilyen rétestésztaszerűen minden irányba nyúló sorozatot is izgalmasan megcsinálni. A volt kedvenc sorozatom ennél igazán szebb halált érdemelne.
Kövesd a Cold Opent a Facebookon is!
Kereső
Olvasóim
