A vasárnap folytatódó Breaking Bad nagyszerűségéhez a zene is hozzáteszi a magáét. A sorozat legjobb és számunkra legkedvesebb zenéiből válogattunk, de vigyázat, a folytatásban vannak spoilerek is!
Voltaképpen Walter White már a legelső részben letért a helyes útról és kezdett más ember lenni. Az epizód végén szóló zene alatt már szó szerint mossa a pénzt, a feleségét pedig hátulról kapja el, aki meg is kérdezi, hogy te vagy az Walt?
Mick Harvey amúgy feldolgozást énekel, az eredeti Out of Time Mant a Mano Negrától itt találjátok.
Csak pár epizódban szerepelt Wendy, a junkie kurva, na de mekkora indulója van?! A számot, aminek a címe nem is Wendy, hanem Windy, ezen a linken 1967-ben adja elő az Association zenekar. Itt pedig elég rossz minőségben az is látható, hogy hogyan nézett ki ez az egész a sorozat képein.
Természetesen szerepel az összeállításunkban Jesse és a jó öreg cuccos haver, Badger zenekara, a TwaughtHammer is. A videó a 2009-ben bemutatott öt minizód egyike.
Sajnos Skinny Pete nem szerepelt a bandában, pedig milyen ügyes ő is!
Gale Boetticher a legszerethetőbb karakter a Breaking Badben, kár, hogy végül ő is rossz helyen volt rossz időben. Pedig ahogy az alábbi videóban is látható, milyen jól ment a munka Walttal, még kávé és sakk is volt! Közben Vince Guaraldi zongorajátéka szól. (A Ginza Samba itt hallható teljes egészében.)
Gale hallgatta a következő kedves olasz dalt, a Crapa Peladát (ez nagyjából azt jelenti, hogy borotvált fej) is 1945-ből, amelyben a Quartetto Cetra egy kopasz szakácsról énekel, csak ő tésztát főz és nem kristályt, ráadásul ez amúgy is egy kedves milánói mondóka.
És végül itt az egész sorozat egyik legelképesztőbb momentuma is, amihez tényleg egy vegán kémikus karaktere kellett, a Gale Boetticher Song!
A sorozat sok remek cold openje közül is az egyik legjobb a második évadban van, amikor úgy kezdődik a Negro Y Azul című epizód, hogy egy narcocorrido klipet látunk, amelyben arról dalol a Los Cuates de Sinaloa, hogy Heisenberg hiába uralja az amerikai piacot, a kartelt nem tiszteli eléggé, és ezért már rég halott, csak nem tud róla.
Ritka az annyira békés kristálygyártás Walt és Jesse között, mint amilyet a második évad kilencedik részében láthatunk. A jó hangulathoz az új-zélandi Black Seeds adja a háttérzenét, ami azért is érdekes, mert amikor a One by One készült, akkor még a Flight of the Conchordsból ismerős Bret McKenzie is a tagjuk volt.
A második évad végére Jesse és Jane közösen lépnek újra a kemény drogozás útjára, Jesse életében először még a heroint is kipróbálja (Jane azért abba is rakott egy kis jeget). A Platters Enchanted című dala szól alatta, 1959-ből.
Egy újabb nagyszerű cold open, a harmadik évad második részéből. A Caballo Sin Nombre úgy kezdődik, hogy Walt a sivatagban vezet és közben szól az Americától a Horse With No Name, amiben egy sivatagban lovagló ember végre önmaga lehet, mert ott nem éri fájdalom. A jelenet vége az, hogy Waltot megállítja egy rendőr és megbünteti a megrepedt szélvédő miatt, amit Walt annyira nem bír idegekkel, hogy végül paprikasprayt kap a szemébe.
A szám később is visszatér az epizódban, Walt ezt dúdolja a zuhanyzóban, miközben a szobában már várnak rá az ikrek, akik végül Gus üzenetének köszönhetően nem állítják Walt fejébe a baltát.
A Breaking Bad nem egy emlékezetes jelenete nagyszabású gyilkossághoz kötődik. A negyedik évad vége felé ilyen volt, amikor Gus Frings önmagát is megmérgezve kinyírta egy egész kartel vezetőségét, hogy növelje hatalmát és megbosszulja testvére halálát. A Tidal Wave szól alatta a Thee Oh Sees előadásában.
A negyedik évadban van egy olyan szakasz is, amiben szegény Jesse újra teljesen ki van készülve, a házában pedig napokon keresztül tartó buli zajlik. A brutális hangrendszeren olyan zenék is megszólalnak, amiktől én megőrülök, de itt van például Flavor Flav és az Unga Bunga Bunga!
A nagy bulinak persze szomorú vége lesz, a ház fertővé változik, Jesse tovább búslakodik, még gokartoznia is egyedül kell. Miközben ezeket a képeket látjuk, az If I Had A Heart a Fever Raytől is hozzátesz a hangulathoz.
Csak egy újranézés során fedeztem fel, hogy bizony, még Beastie Boys is van a Breaking Badben. A Shambala a harmadik évad végén szólal meg, amikor Mike végez a kartel embereivel, akik Gus kínai beszállítóját kóstolgatják.
A Breaking Bad eddigi utolsó nagy drogfőzős montázsában Walt már Todd-dal dolgozik és azt is látjuk, hogy már nemzetközi pályán játszik, közben pedig a csodálatos Crystal Blue Persuasion szól. Sokan kristálymethimnuszként éltették, de Tommy James ragaszkodott hozzá, hogy ezt az egész számot a Biblia ihlette.
Zárásként jöjjön a Breaking Bad főcíme, Dave Porter munkája.
Kereső
Olvasóim
